2009. december 21., hétfő

A régi-új Horthy István emléktábla a Vámház körúton

" A falból gondos kezek kiemelték ifj. Horthy István emléktábláját, amelynek maradványa szinte észrevétlenül vészelte át az elmúlt fél évszázadot. 1945 után a hatóság által kirendelt kőműves a hatástalanítás kényelmesebb módját választotta: fizikailag nem tüntette el az emléktáblát, csak lefaragta a feliratot és az ábrázolást. "

Primus inter pares a hősi halottak seregében: Horthy István és a személyi kultusz.

Vitéz nagybányai Horthy István, (Póla, 1904. december 9. – Alekszejevka, 1942. augusztus 20.), Horthy Miklós kormányzó idősebb fia, kormányzóhelyettes, gépészmérnök, repülő főhadnagy.

Boros Géza DEZERTÁLT EMLÉKEZET Kis Varsó vs. Horthy A Vámház körúton, az 5-ös számú ház homlokzatán, a Vasedény-bolt bejárata mellett hónapok óta egy kibontott falrészlet kelti fel a pesti járókelők figyelmét. Tíz centiméter mélyen, egy másfélszer egyméteres területen a téglafal ki van bontva. A hiány feltűnő, még akkor is, ha nem tudjuk, mi az, ami hiányzik. A falból gondos kezek kiemelték ifj. Horthy István emléktábláját, amelynek maradványa szinte észrevétlenül vészelte át az elmúlt fél évszázadot. 1945 után a hatóság által kirendelt kőműves a hatástalanítás kényelmesebb módját választotta: fizikailag nem tüntette el az emléktáblát, csak lefaragta a feliratot és az ábrázolást. Így az emléktábla jelentésétől megfosztva, szimbólumként kioltva, de fizikailag jelen maradt a térben. Az emlékműmaradvány mintegy zárványként tokozódott be a város szövetébe, a szimbolikus és fizikai térbe. A Kiskörút ezen szakasza valóságos tárháza a huszadik századi politikai célú átkereszteléseknek. A Vámház körutat 1915-ben a katonai szövetségi politika alakulásának megfelelően Ferdinánd bolgár cár útnak (folytatását, a Múzeum körutat pedig Mehmed szultán útnak) keresztelték át. 1919-től újra a Vámház körút felirat került a házfalakra, 1942-ben az orosz fronton hősi halált halt pilóta, ifj. Horthy István lett a névadó, 1945-ben ismét Vámház körút, 1946-tól pedig a Budapest felszabadítását (bevételét) irányító szovjet marsallról, Tolbuhinról nevezték el. Régi nevét 1990-ben kapta vissza. Kultuszmaradványok A keleti fronton bevetés közben 1942-ben repülőbalesetet szenvedett ifj. Horthy Istvánnak a dinasztikus terveket dédelgető apjáéhoz hasonló kultusza már nem bontakozhatott ki, bár ennek mutatkoztak jelei. Az országgyűlés a kormányzóhelyettes emlékének és a nemzet hálájának megörökítéséről szóló 1942. évi XX. törvénycikkben elismerve, hogy „a nemzet nagyjainak emlékezetét mulandó emberi alkotásoknál maradandóbban őrzi a nemzet tudatába beleszövődő hála és kegyelet, mégis, hogy az emlékezetnek ébren tartó és követésre sarkalló látható megörökítése is legyen”, elrendelte, hogy az országban bárhol emelendő hősi emlékműveken – mintegy „primus inter pares a hősi halottak seregében” – a „Kormányzóhelyettes Úr Ő Főméltósága neve is megörökíttessék”.1 Ifj. Horthy István neve első alkalommal az Andrássy-laktanyában álló hősi emlékműre került fel, amely az első II. világháborús hősi emlékmű volt Budapesten. Az emléktábla arról emlékezett meg, hogy az emlékművet annak idején a kormányzóhelyettes avatta fel, aki maga is hősi halált halt. Ezt követték további emlékállítások: domborművet avattak a budapesti Albrecht-laktanya hősi emlékfalán, mellszobrot állítottak az újpesti Horthy István Hajóslaktanyában és a szolnoki aeroszövetségben, a siófoki jachtklubban stb. A Horthy Miklóssal és családjával kapcsolatos szobrokat, emléktáblákat 1945 után eltüntették. Olykor egy részletvonatkozás is elegendő volt ahhoz, hogy egy emléktábla nemkívánatossá váljék. Így járt például Budapesten a Bazilika főbejáratánál az 1938-as eucharisztikus világkongresszus emlékére elhelyezett kő dombormű, Madarassy Walter munkája, amelyen többek között a rendezvény fővédnöke, Horthy Miklósné is látható volt, amint térdelve magához veszi az oltári szentséget. A dombormű befalazva vészelte át a szocializmus évtizedeit, s csak néhány éve, a Bazilika felújításával vált újra láthatóvá. Horthy Miklós kormányzó a baleset után Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművésztől rendelt nagyszabású emlékművet a fiának. A számos alkalommal megcáfolt, de mégis újra és újra felbukkanó legenda szerint erre a felkérésre született volna a Gellért-hegyi Szabadság-szobor, csak a nőalak akkor még olajág helyett egy repülőgép propellerét tartotta a kezében.2 Az élelmes Kisfaludi – így a legenda – a háború után a szovjeteknek is eladta a tervet, immár felszabadulási emlékműként.3 Ez azonban tévhit: a készülő Horthy-szobor alakjai 1945-ben megsemmisültek, de a kompozíció fotója fennmaradt: ezen egy törött légcsavart tartó, alázuhanó férfialak, valamint a pilótaruhás ifj. Horthy István látható. Ennek az emlékműnek – az alkotó személyén kívül – semmi köze sincs a későbbi felszabadulási emlékműhöz. A helyszín sem a Gellért-hegy, hanem a Horthy Miklós- (Petőfi-) híd budai hídfője lett volna, amit 1943-ban a Tabánra módosítottak, a terv befejezése azonban a háború előrehaladta miatt nem valósult meg. Kisfaludi egyedül létrejött Horthy-emlékművét Siófokon, a jachtklub parkjában állították fel 1943-ban. Az Ad astra (A csillagok felé) címen ismert szobor egy földgömbön álló, szívére szorított kezekkel az ég felé forduló ifjú alakjából állt.4 A kőszobor fejét 1945-ben leverték, majd az egész eltűnt, egyesek szerint a szovjet csapatok vihették magukkal. 2002-ben Siófok fideszes polgármestere kezdeményezte a kulturális miniszternél, hogy a Horthy-szobrot is vegyék fel arra a műkincsjegyzékre, amelyen az Oroszországtól visszakövetelt kulturális javak szerepelnek, ugyanis elterjedt, hogy Kisfaludi művét valaki látta Moszkvában, s a város szeretné újra felállítani a szobrot vagy annak másolatát. A moszkvai megtalálás alaptalan híresztelésnek bizonyult, ezért 2002-ben felásták az egykori jachtklub területét, hátha ott van elásva a ledöntött szobor, de csak a talapzatát találták meg.5 Kisfaludi harmadik Horthy-emlékműterve Szolnok főterére, egy 1942-es meghívásos pályázatra készült.6 A pályázatot azonban nem ő nyerte meg, hanem Vastagh György, akinek a műve hasonlóképpen mostoha sorsot szenvedett. Az emlékmű a kormányzóhelyettes pilótaszobrából és egy mellékalakból, egy koszorút elhelyező szűrös parasztember figurájából állt. Az 1944. március 19-ére kitűzött szoboravató a németek bevonulása miatt váratlanul elmaradt, s az emlékművet később sem avatták fel. A bronzszobornak 1945 után nyoma veszett, a lehajtott fejű magányos kőfigura azonban, amelyet a szolnoki köznyelv azóta is csak „búsuló juhász” néven emleget, 1949-ig a helyén maradt, amikor is áthelyezték a katonai temetőbe, ahol egy második világháborús emlékmű része lett.7 A legutolsó Horthy-emlékmű helyszíne Észak-Erdély lett volna, amelynek visszacsatolását követően az ország legmagasabb pontját képező Nagy-Pietrosz nevét Horthy Miklós-csúcsra változtatták. A kormányzóhelyettes halálát követően Máramaros vármegye közgyűlése úgy döntött, hogy a Horthy-csúcson állítanak emlékművet Horthy fiának. A megbízást Galántai Fekete Géza szobrászművész kapta, aki a felkelő nap sugarában repülő sast ábrázoló bronzreliefet készített. 1944 júliusában a kész művet a hegy melletti Borsa községbe szállították, az emlékmű leleplezéséről azonban már nincs hír, a szovjet hadsereg előrenyomulása miatt valószínű, hogy már nem került rá sor.8 Az apa-fiú motívum összekapcsolása a budapesti utcaelnevezésben is felfedezhető. A Vámház körút kiválasztásának az lehetett a szimbolikus oka, hogy az átkereszteléssel egy összefüggő útvonal keletkezett, amely a Horthy Miklós (Móricz Zsigmond) körtértől indult ki, a Horthy Miklós (Bartók Béla) úton át, a Ferenc József- (Szabadság-) hídon átvezetve az Ifj. Horthy István körútban folytatódott.9 A nagyméretű kő emléktábla 1944-ben utcanévjelző táblaként került a kiskörúti ház falára. Hogy milyen felirat és ábrázolás volt rajta, arról szinte semmit sem lehet tudni. A tábla alján egy kisméretű fejprofil levésett maradványa azonban ma is jól kivehető. Az eltüntetés dátumáról sem tudunk sokat, 1947-ben még a helyén lehetett, ugyanis a Szabad Művészet 1947. július–augusztusi száma az eltávolításra javasolt budapesti szobrok és emléktáblák között említi ezt az emléktáblát is.10 A domborműves emléktáblát Szomor László szobrászművész készítette. (A művész gyorsan alkalmazkodott: öt év múlva már a Tanácsköztársaságot dicsőítő kő domborművön dolgozik, amely pár száz méterre a Horthy-domborműtől, a Belgrád rakpart 5. szám alatti vízirendőrség – ma a Fővárosi Ügyészségi Nyomozóhivatal – épületén módosítva ma is látható: a zászlót vivő matrózok fölül csupán a sarló-kalapácsot és az ötágú csillagot vésték ki.) A Horthy-emléktábla síkba visszafaragott domborműve plasztikailag is érdekes képződmény: egy „negatív” dombormű. Nem meglepő, hogy ez a különös várostörténeti-szobrászati töredék felkeltette az emlékművek iránt oly fogékony fiatal művészpáros, a Kis Varsó (Gálik András és Havas Bálint) érdeklődését. Maradványkultusz A Kis Varsó munkásságában központi szerepet játszanak a szobrászati maradványok, nagyvárosi kulturális-mediális töredékek, a kollektív emlékezet diffúz maradványai. A köztéri szobrászatot metaforának tekintik, amely alkalmas olyan változó tartalmak modellezésére, amelyek a valós és a szellemi tér, a személyes tapasztalat és a nyilvánosság viszonyának kérdéseit feszegetik. „Városszobrászati” munkásságukból előzményként megemlítendő a Márvány utca című munka, amelynek során egy a húszas években tiszti lakóháznak épült budai ház homlokzatáról készítettek szilikonmásolatot. Az egy az egyes méretű, a kapuzat fölött fekvő, rohamsisakos katona aktdomborművével díszített homlokzatlenyomatot a Műcsarnok Áthallás című kiállításán mutatták be 2000-ben. A hatalmas térben az óriás gumireliefet drapériaszerűen lógatták le a falról. „A láthatatlanságból akartuk kiemelni a homlokzat képét és átemelni egy olyan közegbe, amely monumentalitásával felnagyítja ennek a látványnak az emlékműszerűségét.”11 A Kis Varsó témakezelését nem a lineáris történelemszemlélet, hanem a szinkronitás jellemzi. Az előképeket a jelen állapot részének tekintik, amelyek a kortárs művész számára feldolgozhatók, továbbgondolandók. Ennek jegyében született a legfontosabb munkájuk, a 2003-as Velencei Biennáléra megvalósított projekt, a Nefertiti teste, amelynek során a berlini Egyiptomi Múzeumban őrzött világhírű fáraónő-fejet egy bronztesttel egészítették ki. A műalkotások appropriációjának, új életre keltésének jegyében zajlott a Horthy-emléktábla kiemelésével párhuzamos projektjük, a Monument contra Cathedral is, amely során Somogyi József 1965-ben Hódmezővásárhelyen felállított Szántó Kovács János-szobrát „hozták új helyzetbe”, elszállítva azt az amszterdami Stedelijk Múzeum Time and Again kiállítására, és ezzel kiváltva a hazai képzőművészeti élet egy részének értetlenségét és tiltakozását.12 2004-ben a Kis Varsó meghívást kapott Hágába a Giants – European Conversation-pieces című kiállításra, amelyre tizenkét művészt invitáltak meg az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országokból.13 A kiállításon a budapesti Horthy-emléktábla kiemelésével és új kontextusba helyezésével vettek részt. Hága számukra szimbolikus hely – a kulturális javak háborús védelméről szóló nemzetközi szerződés, a Hágai Egyezmény megkötésének színhelye – volt, ezért választottak egy olyan munkát, amely tematikailag kapcsolódik a holland fővároshoz. A kiállított mű a Deserted Memorial (Elhagyott emlékmű) címet kapta. A cím arra utal, hogy az emléktábla elveszítette a funkcióját, másrészt áthallás érezhető benne az egyik legsúlyosabb katonai bűncselekményre, a dezertálásra is. Az áthallás feszültséget ébreszt, hiszen ifj. Horthy István egyáltalán nem dezertált, sőt kormányzóhelyettesi megválasztását követően – főhadnagyi rendfokozatban – önként jelentkezett frontszolgálatra. Egyéni tragédiája így még inkább hősi dimenziót kap, a „haza oltárán önmagát feláldozó kötelességteljesítés mintaképe lett” – ahogy az emléktörvény indoklása fogalmaz. Áldozathozatala azonban hiábavaló volt, s a történelmi fordulatnak köszönhetően a kultusza (a hősi tett erkölcsi példaként való elfogadtatása) is rendkívül rövid életűnek bizonyult. Mintha a cím arra utalna: nem a katona dezertált, hanem a hőst hagyta cserben a kultusza. A sors történelmi fintora, hogy a „nemzeti hős” köztéri kultusza helyébe a győztes ellenség tábornokának „idegen” kultusza lépett, amely ugyanúgy átmenetinek bizonyult. A rendszerváltozást követően azonban fel sem merült, hogy a Horthy név kerüljön vissza a házfalakra, és senkinek sem jutott eszébe, hogy az egykori emléktáblát kiemelje a felejtésből, pedig a Horthy-kultusz köztéri újjáélesztésére történtek kísérletek.14 A mű interpretációja során ezeknek a háttér-információknak, a történeti narratíva ismeretének valószínűleg csak számunkra van jelentősége. A kiállítás holland rendezői és a közönség számára az emléktábla-maradvány vélhetően csupán úgy jelent meg, mint valami távoli történelmi-archeológiai lelet, amely azonban fizikai (plasztikai) töredékességében magán hordozza a kelet-európai történelem megpróbáltatásait.15 A műtárgy „régészeti lelet”-jellegét erősíti, hogy a rajta lévő egykori ábrázolásról nem tudunk semmit – sem fotó, sem leírás nem lelhető fel róla. A Kis Varsó célja nem is a rekonstrukció, hanem a reflexió, a megszokott kontextusból való kiemelés volt. Azzal, hogy feltárták az emléktábla maradványát, kiemelték azt a hétköznapok világából, és egy pillanatra tudatosították az emlékállítás és a felejtés paradoxonját, a mulandóság és maradandóság Janus-arcúságát. E kettős természetet tükrözi az emléktábla sorsa: eredeti célja – mint minden emlékjelnek – az örök időkre szóló emlékeztetés volt (ezért kellett ’45 után eltűnnie), fizikai megmaradását mégis a felejtésnek köszönheti – annak hogy elfeledkeztek róla, mi is volt valójában. Hágában az emléktáblát a kiállítás színteréül szolgáló parkban emlékműszerűen – sztéléként – állították fel. A falsíkból kiragadott reliefmaradvány körplasztikaként való térbe állítása a mű idézetszerűségét erősítette. Előtte egy fapadot helyeztek el, amely maga is sajátos helyzetű „műtárgy” volt, egy fiatal lengyel művész, Pavel Althamer alkotása a holland Kröller–Müller Múzeumból. Az installáció így két furcsa státusú műtárgy köztéri dialógusát is jelentette. Egy vissza-„műtárgyiasított” emléktábla folytatott „párbeszédet” a profán térbe funkcionálisan visszaszármaztatott múzeumi műtárggyal. A Kis Varsó ezzel a művel elnyerte a kiállítás nagydíját, a Hague Sculpture Orange Awardot. Azzal, hogy az emléktábla-maradvány beemelődött a kortárs művészet szférájába, muzealizálódott, műtárgypiaci értéke lett. A Kis Varsó szerint azonban „a mű része a mű helye is”, ezért az eredeti állapotot hamarosan helyreállítják. A műalkotássá átlényegített kőlapot visszaépítik a falba és levakolják, különös esetét képezve a várostörténet művészi reflexiójának, az emlékezés és a felejtés problematikájának. Jegyzetek 1 A rendelet kései végrehajtását, a kultusz helyi újjáélesztését fedezhetjük fel Veszprémvarsányban, ahol az 1989-ben emelt második világháborús emlékművön a település hősi halottjai között feltüntették ifj. Horthy István kormányzóhelyettes nevét is. 2 A legenda részletes cáfolatát adja Pótó János: Emlékművek, politika, közgondolkodás. Budapest, MTA Történettudományi Intézet, 1989. 51–6. 3 Ezt a tévhitet erősítette többek között Jancsó Miklós 1999-es filmje, az Anyád! A szúnyogok is. 4 A mű eredetileg nem Horthy-emlékműnek készült, Kisfaludi még a húszas években készítette. A mű bronzváltozata a Kerepesi úti temetőben ma is látható, ez lett az 1975-ben elhunyt szobrász síremléke. 5 http://www.balatonpress.com/reszletez2.php?ID=28454 6 Ifj. Horthy István megkülönböztetett tiszteletnek örvendett Szolnokon, Horthy Miklós szülőmegyéjének székhelyén. A kormányzóhelyettes emlékére a város főterére tervezett szobron kívül 1943-ban portréfestményt avattak a vármegyeházán (alkotója Boldizsár István), domborművet állítottak a Tisza-parti raktárház épületén, 1944-ben pedig mellszobrot avattak az aeroszövetségben. 7 Ez a ritkaságszámba menő mementó az egyik első magyarországi II. világháborús emlékmű, amelyet nem a győzteseknek, hanem a vesztesek áldozatainak állítottak. Bővebben lásd Cseh Géza: A béke útjelzői. II. világháborús magyar és német hősi sírok a szolnoki temetőben. Jászkunság, 1990. 3. sz. 8 Hírek. Pest, 1944. július 24. 4. 9 Csepelen hasonló módon, a Horthy Miklós (ma Ady Endre) úthoz csatlakozó egyik utat nevezték el ifj. Horthy Istvánról. 10 Művészeti hírek. Szabad Művészet, 1947/7–8, 128. 11 Gács Anna – Páldi Lívia (szerk.): Kis Varsó. Budapest, Műcsarnok, 2003. 76. 12 Az esetről lásd: Mélyi József: A Szántó Kovács-ügy. Élet és Irodalom, 2005/3; valamint Spengler Katalin: Meggyalázott szobor? Műértő, 2005/2, 4. 13 A kiállításról lásd: Hock Beáta: Theme within the Theme. Praesens, 2004/3. 29–33. 14 Horthy Miklós történelmi megítélése az elmúlt másfél évtizedben árnyaltabbá vált, a társadalom többsége számára azonban a Horthy név továbbra is negatívan cseng, s ez beárnyékolja a fia emlékét is. A rendszerváltozást követően a Horthy-család köztéri kultusza csak igen szűk körben éledt újjá. Horthy Miklósnak ma egyetlen szobra áll Magyarországon, egy portrészobor a kenderesi Horthy-kastély parkjában, amelyet az újratemetés alkalmából állítottak (Domonkos Béla, 1993). 2004-ben Nagykőrösön akartak szobrot állítani, de végül az önkormányzat elállt a szándéktól. Nagy feltűnést keltett, amikor 2001-ben a Pest megyei Pátyon – 1945 óta első ízben az országban – utcát (közt) neveztek el róla. Az elnevezést Horthy mai hívei oly nagy fegyverténynek tekintik, hogy az elnevezés évfordulóján a Horthy Miklós Társaság megemlékezést szokott tartani a helyszínen. (Képes beszámoló: www.horthy.hu) Ifj. Horthy István egyetlen szobra a gödöllői Királyi Kastély parkjában található, amelyet a kastélymúzeum állított egy tervezett portrégaléria első darabjaként a kilencvenes években Gách György szobrász-pilóta 1942-es művének felhasználásával. Mind a kenderesi, mind a gödöllői szobrot az évfordulókon rendszeresen koszorúzzák. 15 A mű jelentésének a történeti narratívától való elvonatkoztatása és az általánosság szintjén való megértése tükröződik a zsűri értékelésében is, amely szerint a Kis Varsó nyertes munkája „összekapcsolja a régit és az újat, elmereng a (politikai) dicsőség és a (kulturális) pusztulás fölött, és arra készteti közönségét, hogy a melankólia és az állást nem foglalás közti választóvonal törékenységéről elmélkedjen”.
Vámház Körút, Pipa utca, Horthy István, emléktábla, Ferencváros, Budapest, IX. kerület
Vámház Körút, Pipa utca, Horthy István, emléktábla, Ferencváros, Budapest, IX. kerület

A Vámház körúton, az 5-ös számú ház homlokzatán, a Vasedény-bolt bejárata. Egy fiú (Sharif Horthy) maradt utána, aki jelenleg Indonéziában él és a muzulmán hitre tért.
Bejegyezte: dátum:
Címkék: , , , , , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)